És igen! Megvolt a próba! és nem is volt akármilyen!

Nem vagyok hajlandó kétméter hosszú bejegyzést írni, mert annyira fáradt vagyok, hogy minnyá bealszom...Zzz..

Szóval úgy kezdődött, hogy negyed órával előbb értünk ki a Borárosra, persze Ayami már ott várt. Megmutatta a dobverőket, ami szeretncsétlenségemre kétszer is komolyabb kapcsolatba lépett a fenekemmel, fájós kék foltokat hagyava maga után. Nem ez a lényeg, valahogy több-kevesebb késéssel felszálltunk a hévre, és miután leszálltunk, azután derült ki, hogy van egy rövidebb út, amire elvileg emlékeznem kéne. Mindegy.
Aztán miutá odértünk, megkezdődöt az oktatás, azaz becuppantam a dobok mögé, és felelevenítettem vadul kopásnak indult tudásom(ami nem is olyan sok). Miután kiéltem magam megmutattam ayaminak egy pár könnyebbet, és elég jól ment neki. Aztán mindig egyre többet és többet adtam neki, és fél óra alatt úgy verte a dobokat, mint Shinya( na jó, majdnem). Míg én ayamival bajlódtam-persze nem volt bajlódás-, addig Ami Hirot próbálta meg megtanítani arra a 4 legfontosabb akkordra, de úgy, hogy még ő is rosszul írta le őket, nembaj, kijavítottam. Az első fél óra után persze szünetet kellett tartani, így volt időnk [aKnot]-ozni kicsit. Rájöttem, hogy a tesóm rövidtávú memóriája nem a legtökéletesebb: a negatte szót folyamatosan elfelejtette.
És igen itt jött a nagy para. Mikor visszamentünk, nekiláttunk, hogy elfogyaszunk némi szilárd, és nem kevesebb folyékony kenyeret, és a Hikari lábánál lévő cucc, sikeresen kiborult, jó nagy büdös pacát hagyva a padlószőnyegen. A szülinapi áldás elhangása után (japánul!) a redvás szalvétákkal töröltük fel. Aztán megint egy adag próba. Tanítás Hikarit, Ayamit és Hirot, majd megint szünet(jó egy órával az első után). Itt hangzott el az a beszélgetés, miszerint, már most van egy nagy adag fengörl, akár, ha elég jók vagyunk és lesz egy pár szám, akkor akár Case-t is megfűzhetjük. vagy bárki más megfűzheti, hogy  Nipponon debütáljunk. Poén lesz.
Aztán megint vissza, és megint tanítás, megfűszerezve némi gipsz-, táska- és dobverőaláírással, és a napi szar injekcióadagommal. Utálom. Aztán 2-re már készen voltünk, a sörökkel a kabátunk alatt kivonultunk, és miután kiperkáltuk a pénzt(300Ft-ta többet kellett adni) elindultunk haza. Hát elég lassan haladtunk(ehh izé, közben fényképek, Gackt, meg a kábelom).

és most képekben(majd lesz még több is):

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.